Sosem gondoltam azt, hogy gyereket nevelni sétagalopp. De laikusként azt hittem, hogy vannak bizonyos fogóckodók, amiket, ha következetesen betartasz, akkor megkönnyítheted a magad, és a gyermeked dolgát is. Sok esetben ám siker koronázza az erőfeszítésemet, de azt veszem észre, hogy nálunk a klasszikus büntetési módszerek semmit nem érnek.
Terhességem alatt nagyon sok anyukával beszélgettem, rengeteg cikket elolvastam, hogy nagyjából felkészüljek arra, hogy mi vár majd rám, ha megszületik a lányom. Persze így utólag azt mondom, hogy igaznak bizonyult a mondás, miszerint az anyaságra nem lehet felkészülni, másrészt arról sehol nem olvastam, hogy az addig szilárdnak hitt emberi, rokoni kapcsolataim mekkora változásokon fognak keresztül menni.
Sok mindent lehet rám mondani, de hogy különösebben hiú lennék, azt nem hiszem. Mégis történt néhány életre szóló változás a testemen a terhességemet követően, amik bár nem tetszenek magamon, mégis muszáj voltam megtanulni velük együtt élni.
(tovább…)
Most, hogy a kislány belépett a miért-korszakba, egyre többször gondolkodok el azon, hogy vajon a gyerekem is fel fog-e, fel tud-e majd annyira nézni rám, mint ahogy én néztem föl a szüleimre anno.
Mint azt sokan tudjátok, nem vagyok egy ősanya típus. Magára az anyaságra mindig is úgy tekintettem, hogy ez egy rohadt kemény meló lehet, miközben nem lehetsz önző és lusta, és egy kicsi életért tartozol majd felelősséggel, a szó minden értelmében. Nem is fűlött a fogam hozzá jó sokáig, hogy így éljek. Aztán amikor mégis anya lettem, úgy döntöttem, hogy ha már feladom korábbi, egyszerű és könnyű életemet, legalább az elveimből nem engedek. Többé-kevésbé sikerült is.
(tovább…)
Janikovszky Éva nevét gondolom sokatoknak nem kell bemutatnom. Biztosan többen olvastátok már az írónő könyveit, idézeteit, melyekben a felnőtt-gyermek kapcsolatot boncolgatja. Segítségével talán szülőként még jobban megismerhetjük, megérthetjük, hogy milyen gondolatok is játszódhatnak le gyermekünk fejében.
(tovább…)
