Harcok, melyekből nem kérek

Harcok, melyekből nem kérek

Az elmúlt években sokszor éreztem azt, hogy az életem egy harctérré vált. Egyrészt az egóm, másrészt az igazságérzetem nem hagyta sokszor, hogy elmenjek bizonyos dolgok mellett, de mostanra eljutottam arra a pontra, hogy a lelki békém minden egyes apró, és nagyobb megnyert csatánál többet ér nekem.

(tovább…)

Hiszek önmagamban, és a jó szerencsémben

Hiszek önmagamban, és a jó szerencsémben

Ti, akik már követitek az írásaimat egy ideje, talán emlékeztek rá, hogy milyen reményekkel vágtam bele 2020-ba. Tele voltam energiákkal és tervekkel, és zsigeri szinten éreztem azt, hogy ez az év a lehetőségek tárháza lesz, valami kezdete egy új, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életnek.

(tovább…)

Hogy éltem túl az életközepi válságomat?

Hogy éltem túl az életközepi válságomat?

Biztosan az emancipációnak köszönhetően, de az elmúlt években mi nők is meg tudjuk már magyarázni azt, ha középkorúként válságba kerül az életünk. Míg a férfiaknak kapuzárási pánikjuk van, nekünk nőknek az életközepi válság jutott. De a viccet félretéve, magam is egyre többször érzem azt, hogy elértem kb. az életem feléhez (harminchat éves vagyok), és sokszor merengek azon, hogy mit is értem el eddig az életben, hogy hol tartok most, és a hátralévő időmet miképp szeretném felhasználni.

(tovább…)

A szülő a gyerek tükre. Mutassunk példát!

A szülő a gyerek tükre. Mutassunk példát!

Ha ránézek a lányomra, szinte látom magam előtt, hogy milyen ember lesz belőle. Egy borzasztóan céltudatos, öntörvényű, akaratos, az elképzeléseihez tűzön-vízen át ragaszkodó, ám mégis bájos, kedves, szeretetreméltó, cserfes nőci. Mondhatni, nyomokban az anyját tartalmazza. De belőlem a legjobbat, csak nagyon kevés ember tudja kihozni.

(tovább…)

Pin It on Pinterest