Ma úgy hozta az élet, hogy azon a környéken akadt dolgom, ahol felnőttem. Mivel nem kellett sietnem, végig tudtam autózni gyerekkorom és fiatalságom színhelyein. Belesajdult a szívem, ahogy az ismerős játszóterek, utcák, házak néztek vissza rám.
És beköszöntött a december. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A hétvégén beköszönt az adventi időszak, egyre több helyen nyílnak meg a karácsonyi vásárok, az áruházak polcain már hetek óta roskadoznak a karácsonyi díszek és ajándéknak valók, de én még szokásommal ellentétben, nem jöttem lázba.
Az okosok szerint a magam 35 évével az Y generáció tagja vagyok, (az 1980 és 1995 között születetteket sorolják ide) és mint ilyen, digitális bennszülöttnek számítok (vagyis testközelből és fiatalon tapasztaltam meg a modern technika fejlődését, így az az életem részévé vált).
Valójában a saját korosztályomat nagyon szerencsésnek tartom. Egyrészt mert nem idegen számunkra a mai modern technológia világa, másrészt pedig, mert mégsem ez az életünk.
Gyerekkoromban mindig felnőtt akartam lenni, és nem is vágytam vissza „gyerekbe”, egészen mostanáig. Hogy mi változott meg? Mindjárt elmesélem….
Anya reggele:
6:53
Szól az ébresztő, álmos vagyok, megint nem sikerült kialudnom magamat. Kellett nekem még este 11-kor is a honlapot böngészni Apával!
(tovább…)
Apával már ránk fért egy kis kettesben eltöltött idő, szóval megleptük magunkat egy 2 éjszakás wellness-szel, hátrahagytuk a gyereket a nagyszüleire, és péntek délután elindultunk Kecskemétre. (tovább…)
