Éveken át kerestük egy barátnőmmel a tökéletes mézeskalács receptjét. És nagyjából mire megtaláltuk, gyerekeink lettek. Sajnos ez azt is jelentette, hogy most már évek óta megszakadt az a hagyományunk, hogy egy decemberi napon, forralt borozás közben, órákon keresztül sütjük és díszítjük a mézeskalácsokat. Talán majd évek múlva visszatérünk erre a számomra kedves szokásunkhoz.
(tovább…)
Jöhet még egy karácsonyi finomság? Egy klasszikus linzer, zsírral, ahogy anno készítették az asszonyok, és házilekvárral, hála a Dédának és a Mamának. 😊
Van nekünk egy csokis-sütis „kofferunk”, ahol a nasikat rejtegetjük. K. születése óta gyakorlatilag mi nem veszünk édességet (ez alól talán a szaloncukor a kivétel, illetve a csakis a téli időszakban kapható szilvás mézes puszedli). Mégis havonta- kéthavonta szanálnom kell a hamarosan lejáró csokikat. Egyszerűen nem tudjuk olyan ütemben fogyasztani, mint ahogy kapjuk őket (főleg K-nek vesznek sokat, de hogy minek…?).
És hurrá, elérkeztünk az egyik kedvenc időszakomhoz, közeledik a Halloween. Talán ez az egyetlen dolog, ami kárpótolni tud az óra átállítás miatt bekövetkezett letargikusabb hangulatomért. Most még az ősz is ehhez igazítva mutatta meg a borongósabb arcát, így tényleg a legjobbkor jön az ünnep, hogy egy kicsit mókázzunk, akár már egy 2 éves gyerekkel együtt.
