Ma úgy hozta az élet, hogy azon a környéken akadt dolgom, ahol felnőttem. Mivel nem kellett sietnem, végig tudtam autózni gyerekkorom és fiatalságom színhelyein. Belesajdult a szívem, ahogy az ismerős játszóterek, utcák, házak néztek vissza rám.

Radnóti szavai jutottak az eszembe:

„Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa”

Zugló mindig is ilyen különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, számomra egy kisváros a nagyvárosban, ahol annyi jó dolog történt velem, és ahol már csak átutazóban szoktam járni.

Mi is számomra Zugló?

Az identitásom része, hiszen itt voltam kisgyerek, tinédzser, itt váltam felnőtté, itt értek az első sikerek és kudarcok.

A romlatlan gyermekkorom emlékei idéződtek fel bennem, ahogy felnéztem a régi konyha ablakunkra: emlékszem például, ahogy lógtam az ablakban és vártam az első havazást, ami anyu szerint Erzsébet nap körül várható; hogy lestem, hogy a Mikulás melyik irányból fog megjönni, hiszen apuval kifényesítettük a csizmáimat és gondosan kitettük az ajtóba.

Emlékszem a nyári vakációk alatti strandolásokra a Paskál Fürdőben, ami akkoriban még egy 2 medencéből álló kis strandnak számított, és ahol általában mindig mi voltunk az elsők, akik megjelentek.

Szép emlékeket őrzök az óvodáról, az iskoláimról és az egyesületről, ahol sportoltam; ez utóbbiak révén életre szóló barátságokra tettem szert, és kialakult az az életszemléletem, aminek köszönhetem, hogy az lettem, aki.

Tiniként emlékszem a nagy sétákra a bokáig érő avarban a parkokon át és a trolizásra a jó öreg 77-es vonalon a barátnőkkel, ahol kibeszélhettük az aktuális szerelmi ügyeinket, és az élet nagy kérdésein merenghettünk.

Majd 20 év után is emlékszem az első igazi csókra a házunk előtt, a pasikra, akik hazakísértek; és emlékszem minden egyes visszatérésemre a szülői „házba”, ha az aktuális nagy Ő-vel mégsem úgy történtek a dolgok, ahogy én azt vártam.

Az első munkahelyeim is itt voltak, itt kaptam kézhez az első fizetésemet és emlékszem a helyre, ahol megünnepeltem ezt.

A régi lakásunkból mentem az első randira, aminek az lett a vége, hogy végleg elhagytam a korábbi otthonomat.

És amikor a szüleim eladták a lakást, muszáj volt még egyszer elmennem, és elköszönnöm a régi szobáktól, a konyhától, a fürdőtől, az erkélytől és mindentől, mert tudtam, hogy egész életemben hiányozni fog az a lakás, és Zugló.

A sógorom egyszer találkozott a legjobb barátnőmmel, aki most már hozzám hasonlóan szintén ex-zuglói lány, de a találkozáskor még Zuglóban lakott. Barátnőmnek sikerült megbántania azzal, hogy lesajnálva beszélt sógorommal, amiért Kelenföldön él, mert hát ugye Zugló a legjobb hely a világon.

És tényleg….

Azanyja

 

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂