Hú, a tegnapi nap bitang volt…. Egész nap meg sem álltunk Apával. Ráadásul K. szokása szerint elemében volt, pörgött a fején, ugrált, csacsogott, énekelt, magyarán gyötörte testünket-lelkünket, ja, és délután persze megint csak 1 órát aludt, ami pont arra volt elég, hogy faleveleket söpörgessek anélkül, hogy szétugrálta volna a kupacokat.
A reggel még buli volt, kitettük az adventi „naptárat” K. szobájába, megnéztük, hogy mit is rejt az első ablak, és a benne lévő üvegre tapasztható Mikulást felragasztottuk az egyik üvegajtóra. Persze mindezt K. akarta csinálni, de ahogy egy hópelyhet (szerinte bubit 😀 ) a kezébe adtam, a takony állagú cuccost elkezdte széthúzni, és el is szakította 😀 Ezek után nagy veszekedések és harcok árán, de Apa fejezhette be a nagy művet.
Délelőtt elkezdtük beszedni a halloween-i dekorációt és helyette karácsonyi díszbe öltöztetni a lakást, közben vendégek voltak nálunk; de talán ez volt a nap legpihentetőbb része, a 2 gyerek inkább a férfiakat nyúzta, így tudtam 10 értelmes mondatot váltani egy korombeli, hasonszőrű anyukával. Apa meg is kérdezte, hogy na milyen volt a felnőtt társaság? 😀 Csodás volt!
Mikor elmentek, már alvásidő volt, K. magához képest gyorsan el is aludt, és amíg fent alcsizott, addig kertészkedünk; mivel bejött az első fagy, lehullott reggelre a maradék falevél (persze, hogy akkor, amikor már a zöldhulladékot nem viszik el :S ), azokat kellett összeszedni, aztán K. már fel is kelt, sütit sütöttünk karácsonyra (erről itt olvashattok), üveget festettünk dekorációs céllal (erről pedig itt), és közben a gyerek meg nem állt egy percre sem….
A délután nagy részét gyakorlatilag végig veszekedtem K.-vel, ő csak röhögött…. Mert hát persze ez mindig úgy néz ki, hogy Apa nyugton csinálhatja a dolgát (értsd EGYEDÜL) én meg úgy sütök, főzök, kávézok, pisilek, eszek-iszok, bármit teszek, hogy K. a nyakamban lóg! Ilyenkor persze Apa jön a (jogos?) szöveggel, hogy mit várok, ha bevonom K-t az ilyen jellegű munkákba, persze hogy nem haladok. Köszi, cseszd meg, nagyon okos vagy Apa!
Öt óra körül már ott tartottunk, hogy Apa úgy döntött, itt az idő a lazításnak és kitöltött 2 pálinkát, nem vagyok egy nagy pálinkás, de felhúztam, de még ez sem esett jól.
Este 7-kor még az adventi koszorút raktuk össze, utána fürdés előtt pedig K. egy olyan hiszti rohamot vágott le, hogy már tényleg azt hittem, hogy gutaütést kapok. El kellett volna pakolnia a puzzle-t miután kirakta, de ez nem tetszett neki, és szanaszét szórta az éppen kezében lévő puzzle darabokat. A büntetése az volt, hogy nem ülhetett be a kádba, hanem csak letusolta az apja. Nagy nehezen végre megnyugodott, bár ehhez kellett az is, hogy meglássa, hogy ismét ehet egy kicsit.
Vacsi után fél órán át hason csúszva kereste az egész család a kicseszett puzzle darabokat, mert K-nek sikerült úgy szétszórnia, hogy 2 darabot nem találtunk. Amikor a kanapé alatt sasoltam, Apának remek ötlete támadt: „Kicsi a rakás” felkiáltással rámugrott és bíztatta a kislányt is, hogy ő is feküdjön rám. Gondolom sejtetitek, hogy mindig is erre vágytam :S A puzzle végül meglett, lehetett felmenni és 40 perc múlva ki is tudtam settenkedni K-től….
Nagy szerencse, hogy ma már hétfő van. Tényleg ott tartok, hogy kb. keddre pihenem ki ezeket a hétvégi napokat 😀
Megint mondtam a kislánynak, hogy én komolyan nem tudom, hogy más gyereke milyen, meg hogy miként viselkedik, de hogy biztosan nem úgy, mint ő, mert akkor már kihalt volna az emberiség 😀
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
