Apával már ránk fért egy kis kettesben eltöltött idő, szóval megleptük magunkat egy 2 éjszakás wellness-szel, hátrahagytuk a gyereket a nagyszüleire, és péntek délután elindultunk Kecskemétre. Nálunk az ilyen pihenések általában úgy néznek ki, hogy eltöltünk a wellness részlegen napi 1-2 órát, eszünk-iszunk, és a maradék időben felfedezzük a környék látnivalóit, kirándulunk, ilyesmi. Persze erre az elindulás előtt mindig jól rákészülök, órákat bújom a netet, hogy mit érdemes megnézni; kész útitervvel szoktam megérkezni az adott helyre. Most valahogy nem úgy jött ki a lépés, hogy lett volna időm foglalkozni ezzel, úgy voltam vele, hogy majd a hotelben adnak néhány tippet és spontánok leszünk. No, bejelentkezéskor meg is kérdeztem a recepciós kisasszonytól, hogy mit javasol, milyen látnivalót nézzünk meg a környéken, merre lehetne kirándulni, stb-stb. A leányzó, (aki vagy nagyon új volt a szakmában, vagy nagyon szar napja volt) mondatonként magára erőltetett mosollyal átadott egy rendőrségi turisztikai kisokost, majd elmondta, hogy a városban hol található a pláza és a mozi!!!!!
Ekkor már kezdtem gyanakodni, hogy ez a város nem bővelkedik látnivalókban, megköszöntem a tanácsot, elfoglaltuk a szobát, és meglátogattuk a wellness részleget. Amúgy a szoba is, a spa részleg is, és az étterem is remek volt, szóval lefekvés előtt újult erővel ütöttem be a keresőbe, hogy mit lehet a környéken csinálni. Másnap jól bereggeliztünk, feltankoltunk kávéval, beütöttük a naviba, hogy Kiskunsági Nemzeti Park és útra keltünk. Kb. fél óra után a navi levitt minket egy földútra, ami egyrészt egyre keskenyebb lett, másrészt a száraz kórók egyre félelmetesebb hangot adtak ki, ahogy az alvázhoz értek, így nem vártuk meg, hogy milyen susnyás közepén van a navigáció szerint a Nemzeti Park, leállítottuk az autót egy kisebb tisztásra és gyalog folytattuk az utunkat.
Pár perc séta után egy birkacsordába botlottunk, jött is felém a puli őrjöngve, de aztán szerencsére rájött, hogy nem akarok bárányt lopni, így visszaódalgott terelni őket. A juhász viszont egy elég mogorva ember volt, hiába köszöntem rá tisztelettudóan, nem viszonozta az üdvözlésemet. Pedig szívesen elbeszélgettem volna vele erről a számomra nomád életmódról.
Tovább sétáltunk a süvítő szélben, közben néztünk a térképet, hogy van-e valami látnivaló a környéken. A térkép jelzett egy tavat nem messze tőlünk, így elindultunk a Szappan-szék nevű tóhoz. És csak mentünk, és kerestük, de nem leltük, pedig a guglimaps szerint éppen benne álltunk. Szomorúan konstatáltuk, hogy hiába az elmúlt hetek csapadékosabb időjárása, valószínűleg itt is megtette pusztító hatását az éghajlat-változás ☹
Lófráltunk még 1 órát a környéken, megnéztük, hogy milyen belülről egy vadászles, láttunk a távolban teheneket és lovakat, végül visszatértünk azautóhoz és elindultunk a kecskeméti vadasparkba.
Itt nagyon kis területen, nagyon sok állat van összezsúfolva, engem inkább emlékeztett állatkertre, mintsem vadasparkra. Láttunk tigriseket, oroszlánokat, mindenféle majmokat, szárnyasokat, hüllőket stb. Kb 30-40 perc alatt végiszaladtunk rajta.
Ezek után bementünk a centrumba, ahol nem sok látnivaló akadt; megnéztük a cifra palotát, elsétáltunk a templomok mellett és találtunk egy kis hipszter kávézót, ahol a nagydumás barista minden belépő vendégnek személyre szabott kávét szolgált fel. Apának brazil kávéból készült, nekem el salvadori cappuccinot szolgált föl, és szegény majd a szívéhez kapott, amikor meglátta, hogy belezuttyintottam egy bő kanál barna cukrot. Mert, hogy úristen, hát meg kellett volna kóstolnom, mielőtt elrontom a cukorral… Hebegtem-habogtam és agyba-főbe dicsértem a kávét, ami amúgy tényleg isteni volt; Apának pedig nem maradt választása, megvédve a mundér becsületét megitta cukor nélkül a bivalyerős kávét 😀
Mivel semmi más vonzó dolgot nem láttunk, beültünk a kocsiba és visszatértünk a szállodába, pihentünk egy kicsit, majd Apával megittunk egy duplacsokis cappuccinot, aztán átvettük a fürdőruhát is irány a jakuzzi. Áztattuk magunkat vagy egy órán át, szaunáztunk, aztán lazítottunk a pihenőszékben.
Másnap korán kidobott az ágy, dolgoztam egy kicsit amíg Apa szunyált, aztán miután felkelt, lementünk reggelizni. Megint csak elcsodálkoztam, hogy egyszálbelű férjembe hogyan fér bele annyi étel fél óra alatt, mint amennyit én 1 hét alatt eszek meg. Két ilyen adagot nyomott be, a végén pedig lefolytotta egy kis gyümölccsel :O
Délig lehetett kijelentkezni a szállodából és mivel az ár részét képezte a Kecskeméti Fürdőbe 2 darab belépőjegy, elhatároztuk, hogy ellátogatunk oda is, mielőtt hazamegyünk. No, ezt nem kellett volna, így utólag jobban jártunk volna, ha ott maradunk a szálloda wellness részlegén és ott ejtőzünk, szaunázunk. Kezdődött azzal, hogy mivel tudtuk, hogy egy 4 csillagos szállodába megyünk, nem vittünk magunkkal se törülközőt, se köntöst, így megkérdeztük még a hotelben, hogy a fürdőbe tudunk-e ilyet bérelni. Óh, hát biztosan tudunk majd. Nem tudtunk! Ráadásul közölték, hogy a belépővel csak a fürdőkbe tudunk bejutni, a szaunákat nem használhatjuk. Mivel ekkor már kezdett elmenni a kedvünk az egész bulitól, nem vettünk külön szauna belépőt, gondoltuk fürdőzünk egy-két órát, aztán elindulunk haza. Hát nem tudom, hogy a mi elvárásaink túl nagyok-e már, de nem tetszett sajnos a fürdő, így 40 perc elteltével elindultunk kifelé, és nagyon fáztunk 😀 De hát a magyar az kreatív nép, így kéztörlővel és hajszárítóval felfegyverkezve sikerült megszárítani magunkat. Ja, és szerintem a szekrények mérete is megér egy misét, ekkora szekrényt kaptunk ketten, ráadásul úgy, hogy Apa nyitója nem is működött 😀 Az egészről kicsit szocreál benyomásom volt.
Összeségében jól éreztük magunkat a hétvége alatt, sokat nevettünk, és kiélveztük, hogy újra kettesben tudtunk tölteni egy kis időt 😊 Köszönjük a mamáéknak 😉
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
