És hurrá, elérkeztünk az egyik kedvenc időszakomhoz, közeledik a Halloween. Talán ez az egyetlen dolog, ami kárpótolni tud az óra átállítás miatt bekövetkezett letargikusabb hangulatomért. Most még az ősz is ehhez igazítva mutatta meg a borongósabb arcát, így tényleg a legjobbkor jön az ünnep, hogy egy kicsit mókázzunk, akár már egy 2 éves gyerekkel együtt.

Ma volt az első nap, hogy már sötét volt, amikor hazaértünk a bölcsiből, K. is megint hisztisebb énjét mutatta, így kitaláltam, hogy itt az ideje elővenni a 2 éve vásárolt halloween sütiformákat és alkotni valamit. Mindezt apa legnagyobb örömére. 😀 Szegény apa nehezen viseli az ilyen megmozdulásaimat. Alapból is egy morgósabb típus, de az ilyen kézműveskedős, pepecselős dolgokat végképp nem tudja az agya befogadni. De hát istenem, férfiból van.

Szóval elővettem egy már jól bevált vajas keksz receptet, izzítottam K-t, hogy sütés következik és elkezdtem a hozzávalókat kipakolni. K. már a széken állva, kezében a fakanállal sürgölődött, amikor is rájöttem, hogy nincs elég liszt itthon.

10 perc lakás felkutatás következett, hiszen olyan nincsen, hogy nálam a liszt elfogyjon és reménykedtem, hogy csak a konyhafelújítás utáni káosz miatt nem találom a másik doboz lisztet. Persze nem így lett, így csóri apa elindult beszerző körútra.

Amíg K. a képzeletbeli sütijét kavargatta én elkezdtem a tésztát összegyúrni. Úgy vagyok a sütéssel, hogy csak és kizárólag úgy lehet finomat sütni, ha pontról pontra, dekáról dekára betartod a receptet. Most is próbáltam lavírozni, hogy haladjak is, közben K. se essen le a székről, (ahova tiltásom ellenére újra és újra felállt) így az történt, hogy miközben a lisztet szórtam és kb. huszadjára szóltam rá K-re, hogy üljön le a valagára, különben nem segíthet, lemerült a konyhai mérleg.

Hát persze, mikor, ha nem akkor, amikor 3 másodperce nem néztem oda, és gőzöm nincs, hogy mennyi ment már bele a tálba. Apa jött a klasszikus bölcsességgel, hogy szórjam csak, amennyit a tészta felvesz :D:D:D Hát igen, nagy okosság ez, kivéve amikor lágy tésztát kell készítsél. Na mindegy, nagyjából sikerült eltalálnom a kellő mennyiségű lisztet, ment ki a tészta a gyúródeszkára és már jöhetett is a kinyújtás és kiszaggatás.

K. baromira élvezte, ellenben, ha azt mondom, hogy még a szemöldöke is hófehér volt a liszttől, akkor nem sokat árulok el. A gyerek konkrétan úszott a lisztben, hiszen ahhoz, hogy szaggatni tudjon, rá kellett feküdnie a deszkára.

A másik kedvenc az az volt, hogy össze-vissza nyomkodta a formákat, így fél tökök, fej nélküli baglyok és fura formájú szellem alakok kerültek ki a keze alól.

Apa az agyvérzés szélén állt, meglátva a kuplerájt és azt, hogy több liszt van már rajtunk, mint a gyúródeszkán. Kedvesen próbáltam elmagyarázni, hogy ez igenis jó dolog, hogy kellenek az ilyen jellegű tevékenységek már ennyi idős korban is. Végül azzal tudtam meggyőzni, hogy a gyerek másfél órája csöndben van, nem az agyunkat gyötri és a vérünket szívja, hanem lelkesen „segít” és jól érzi magát (velem együtt).

Szerencsére ez ilyen 8 perc alatt megsülő keksz, így K. ahogy meglátta, hogy apa kiveszi az első adagot a sütőből, közölte, hogy ő készen van és éhes. Míly meglepő, legalább 1,5 órája nem evett szegény éhező kislányom. Míg ő evett, legalább be tudtam fejezni a sütést. Utána, kb. 10 perc alatt össze tudtunk takarítani, K. segített a porszívózásban is, elmosogattam és boldogan néztem fel az órára, hogy elmúlt 7 óra, lehet menni fürödni.

Ajánlom mindenkinek az ilyen jellegű tevékenységeket, hiszek abban, hogy az oly sokat emlegetett minőségi idő tényleg nagyon fontos, és hogy már az ilyen kicsi gyerekeket is be lehet vonni a mindennapi teendőkbe. És csak reménykedek, hogy ha 2 évesen örömét leli a házimunkákban, akkor nagy mamlasz kamaszként is természetes lesz számára, hogy segítsen.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂