Hú, ma nagyon kaotikus délutánunk lett. Apa hozta, vitte a kislányt, de mivel hatalmas baleset volt a környékünkön, viszonylag későn értek haza, nekem pedig azonnal indulnom is kellett tovább a dolgomra.
Így szegény K. hiába kért tőlem enni, kértem, hogy forduljon apához, mert rohannom kell. Apának persze más dolga volt, éppen egy üveg kisikálásába kezdett és kérte K.-t, hogy várjon türelemmel. Tudjuk, hogy a gyerekek arról híresek, hogy türelmesen várakoznak. Na ja. 😀
Szóval úgy léptem ki az ajtón, hogy a gyerek már hisztérikusan ordított, mint a sakál és csak reméltem, hogy pikk-pakk megnyugszik, ahogy kiteszem a lábamat hazulról. Másfél órával később értem haza, szegény apát teljesen kicsinálta a kislány, többek között a folyamatos felkérdezések ellenére 2x is bepisilt.
Ezt amúgy már megfigyeltem, hogy bosszú jelleggel, lelki alapon jönnek nála ezek a bepisilések (és most nem arról beszélek, amikor a nagy játék hevében becsurran neki, de rohan után egyből a wc-re és a nagyja oda jön, hanem amikor az egész nadrágja tocsog a pisiben), így kértem apát, hogy tudom, hogy mennyire irritáló tud lenni a kislány, de próbáljon meg ő okosabb lenni és „megbocsájtani” és béküljenek ki. (ez amúgy estére össze is jött, juhhé).
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂