Hú, rég nem írtam. Ennek legfőbb oka, hogy konyhafelújításba kezdtünk.

Amikor 1,5 évvel ezelőtt ideköltöztünk, azt hittük, hogy jaj de jó, a konyha fasza állapotban van, a bútor is tetszett, szóval úgy gondoltuk, hogy azzal nem kell majd törődnünk. Hát, mint tudjuk a puding próbája az evés, szóval 1-2 héttel a beköltözés után, már rühelltük a konyhát, semmi nem állt kézre és észrevettük az addig nem látható hibákat. Sajnos az asztalosunk – aki az elmúlt években már több bútort is készített nekünk – sérvet kapott, illetve annyi munkája halmozódott fel a betegsége miatt, hogy ennyit kellett rá várnunk.

Próbálkoztunk más asztalossal is, hiszen nagyon bizonytalan volt, hogy mikorra fog tudni jönni a szaki, de hát hagyjuk is. Amikor jön egy amúgy szimpatikus pasas, a neten szép referencia munkákkal rendelkezik, és himmeg-hümmög csak és végül közli, hogy rajzoljuk le, hogy pontosan mit és hogyan szeretnénk, és akkor ő azt majd legyártatja és összeszereli… Hmmmmm. Kihagytuk ezt a csodás lehetőséget, hogy megcsillanthassuk műszaki rajzos tudásunkat.

Lényeg a lényeg, hogy Z. itt van és dolgozik. Már egy hete szétkaptuk a konyhát, hiszen csempét kellett leverni, falat javítani, festeni, bútort összerakni stbstb. Talán most már látjuk a végét. K. igencsak élvezi a dolgot. Egyrészt imádja, hogy sürgés-forgás van, hogy mindig van itt valaki, akinek cukiskodhat. Másrészt bulinak éli meg, hogy az ebédlő asztal beköltözött a nappaliba, hogy a konyha a folyosó közepén van és a nasijai is elérhető távolságba kerültek.

Őszintén remélem, hogy ezen a héten be tudják a srácok fejezni a munkát, mert múlt hét végén pizza és gyros volt az ebéd, most szombaton lehet hamburgerezni fogunk. Szerencsére vasárnap rokonlátogatóba megyünk, így tudunk majd normális kaját enni. De hiányzik már a saját főztünk íze, illetve közeledik a halloween, sütit szeretnék sütni, tököket kéne faragni, meg szimplán jó volna, ha végre minden a helyére kerülhetne.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂