Túl vagyok rengeteg átvirrasztott éjszakán, kezeltem már le (hol jobban, hol rosszabbul) sok-sok hisztit, voltam pokolian fáradt, és gondoltam már azt is, hogy nem bírom tovább.

Vannak olyan nők, akik anyának születtek, és vannak, akiknek ezt tanulniuk kell, mert nem jön ösztönből, és nem erre készültek egész életükben.

Én ez utóbbiak közé tartozom, és igyekszem a lányomnak jó tanítványa lenni. Hiszen nem csak én nevelem őt, hanem azt hiszem egyre inkább ő is engem…

És büszke vagyok magamra, mert amikor ránézek a lányomra boldog vagyok, és csak ámulok, mert az egész gyerek pont olyan, amilyennek elképzeltem.

Azanyja

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂