Az, hogy az emberek a frusztráltságukat a különböző online média felületek komment szekciójában élik ki, már jó ideje értelmezhetetlen számomra. De amióta beütött a korona-vírus, úgy veszem észre, hogy az emberek még kevésbé képesek tolerálni azt, hogy nem vagyunk egyformák, és vérmérsékletünknek és világnézetünknek megfelelően másképp reagálunk az eseményekre.
Pedig amikor beütött a krach, komolyan azt éreztem, hogy most valami megváltozott az emberek fejében. A hirtelen jött félelemérzet és pánik, első körben a legjobbat hozta ki az emberekből. Annyira nagy volt az ijedtség, hogy senki nem a másikkal törődött, hanem igyekezett a saját és családja körülményeit bebiztosítani. Ezután az embereket elöntötte a hála érzése, hiszen nem jött el a gyors világvége, és ezt abban fejezték ki, hogy köszönetet mondtak különböző fórumokon az egészségügyeseknek, a boltosoknak, a fuvarosoknak, vagyis azoknak, akik munkáját a leginkább semmibe vették eddig.
Aztán elmúlt egy-két hét, és bár az életünk gyökeresen átalakult, mégsem dőlt össze a világ, így az emberek visszatértek a szokások attitűdükhöz; aki másképp vélekedik, pokolra vele!
Én úgy látom, hogy jelenleg három féle embertípus van.
1. Totális #stayathome
Rájuk az jellemző, hogy gyűlölnek mindenkit, aki ki meri tenni a lábát az utcára, ne adj isten dolgozni jár, vagy bevásárolni megy. Ha pedig bárki is arra vetemedik, hogy pusztán szórakozás, esetleg testmozgás céllal lófrál az utcán, esetleg gyereket sétáltat, akkor szívük szerint a rendőrséget hívnák a szerintük kihágást elkövetőkre. Olyan kommenttel is találkoztam, ahol egy szélsőséges #stayathome tag, legyilkosozta a babakocsival sétáló anyukát, hiszen terjeszti a kórt. Amúgy is, az a normális, ha egy család, három gyerekkel a 8. emeleti panellakásból hetek óta nem teszi ki a lábát az utcára.
Ezek szerint az emberek szerint még otthon is többrétegű maszkban kéne császkálni, szellőztetni sem ajánlatos, mert a nyitott ablakon át is képes a vírus támadni.
Őszintén nem képesek megérteni, hogy „miért nem tud mindenki két hétig otthon ülni a fenekén!”. Lenézik azokat az embertársaikat, akik a munkájuk természete miatt nem képesek home office-olni (fodrászok, körmösök, masszőrök) és a túlélésük érdekében nyitva tartanak, hiszen a gyereküknek akarnak kenyeret venni. Olyan véleményt is olvastam, hogy nem számít, hogy nincs munka, se fizetés, csak egészség legyen.
A kommentek alapján az emberek kb. 70 %-a tartozik ide.
2. #nekemsenkinemondjameghogymitcsináljak
Az előző embertípusnak a szöges ellentéte. Ő tényleg pont leszarja, hogy „helyzet” van, fel van háborodva, hogy nem mehet el moziba, hogy nem sétálhat a hétvégén a Margit-szigeten, arról ne is beszéljünk, hogy még a McDonalds is be van zárva. Szerintük nincs is vírus, vagy ha igen, akkor a szimpla influenza ezerszer súlyosabb, akkor meg minek ez a felhajtás? Meg amúgy is, ezt az egész vírust-dolgot az USA találta ki, fedezve ezzel azt, hogy a Közel-Keleten ők maguk folytattak olyan vegyifegyver támadást, aminek következtében halálos gázok kerültek a légtérbe, ami amúgy is eloszlik április végére. Esetleg Kína engedte szabadjára a vírust, hogy beintsen Trump-nak, és az ellenszer is már rég megvan, csak valamiért még nem vetették be.
Ide tartoznak még jópáran a harcedzett nyugdíjasokok közül is, akik aztán már tényleg mindent láttak, nem érdekli őket az, hogy a vírus rájuk a legveszélyesebb, hiszen egyrészt éltek ők már eleget, másrészt meg kit érdekel? A napi kifliért és a 20 dkg szalonnáért akkor is le kell menni a kisboltba, ha a fene fenét is eszik.
Ezt a csoportot képezik továbbá a fiatalok azon tagjai, akkor jobb híján a dohányboltok előtt csoportosulnak, hiszen sörözni és cigizni nem lehet otthon, és a zoom sem adja vissza azt az élményt, amit a személyes, közös bandázások adnak. Követelik, hogy minden azonnal álljon vissza a korábbi kerékvágásba, jöjjön, aminek jönnie kell alapon. A kommentek alapján az emberek kb. 20 %-a tartozik ide.
3. Akik próbálják megőrizni a józan paraszti eszüket
A fenti két szélsőséges nézetű emberek mellett eltörpül azok száma, akik próbálják az arany középutat járni, és reálisan gondolkodva sem nem elkapni a vírust, sem nem éhen halni. Rengeteg mindenről lemondanak, hogy amennyire lehetséges, segítsék az egészségügyet, hogy az ne omoljon össze, nem találkoznak a családjukkal, a barátaikkal és igyekeznek egy héten egyszer elintézni a nagybevásárlást. Viszont nem zárják magukra az ajtót, kimerészkednek egy jót sétálni a 20 °C-os napsütésben, másoktól kellő távolságot tartva, eljárnak dolgozni, ha kell, és mindent megtesznek azért, hogy a jusson és maradjon is elv mentén éljék a mindennapokat. Közben kapkodják a fejüket, hogy egyes nézetek szerint ők a beszariak, akik túlreagálják a dolgot, vagy éppen a felelőtlenek, akik kiteszik a gyereküket a gyilkos vírusnak, hiszen kijárnak vele is sétálni, mert nem akarják, hogy mentálisan teljesen bekattanjanak a több hete tartó bezártságtól. A kommentek alapján az emberek kb. 10 %-a tartozik ide.
Őszinte leszek, a harmadik csoport tagja vagyok. Nem hagyom, hogy a rettegés és a depresszió teljesen maga alá temessen, és nem hagyom azt sem, hogy a lányom sérüljön ebben a szörnyű helyzetben. Van olyan, akivel őszintén merek erről beszélni, de van olyan is, akivel inkább nem beszélek, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy végighallgassam az ítélezését arról, hogy milyen embernek tart. Amúgy én azt gondolom erről az egész helyzetről, hogy komolyan kell venni, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Az embereknek muszáj dolgozniuk, a gazdaság nem állhat le, és bármennyire is fontos a testi egészségünk, ha utána éhen halunk, vagy kinevelünk egy lelkileg teljesen szétzilált generációt, akkor azzal sem megyünk sokra. Amúgy meg úgy vagyok vele, hogy én megteszem ami tőlem telik, és másoktól is csak ennyit várok el.
Azanyja
Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂
