Másfél hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött ez az egész karantén-mizéria, őszintén nem gondoltam volna, hogy lesz jó pár dolog, amit élvezni fogok a kialakult helyzet kapcsán. Tudjátok, alapból is próbálok pozitívan gondolkodni, és igyekszem ezt átadni másoknak is, így összeszedtem nektek, hogy mik azok a dolgok, amiket a kialakult helyzetnek köszönhetek.

1. Hetek óta nem hallottam az ébresztő órát.

No persze, ez nem azt jelenti, hogy sokáig aludnék, vagy éppen magamtól kelnék fel, hiszen a drága kislányom nem nagyon hagy lustálkodni. Általában 6-7 óra fele kelünk, de legalább a jól ismert, és évekig hallott ébresztő dallama helyett arra nyitom ki a szememet, hogy: „Anya, szeretnék bejönni nagyágyba!”

2. Nem egyedül ülök az ebédlőasztalnál.

Szeretek enni, és még inkább szeretek társaságban enni. Kevés lehangolóbb dolog van annál, mint amikor az ember bedobja a mikróba a kajáját, és egyedül fogyasztja azt el. Most, hogy Apa is home office-ol, ha nem is mindig sikerül együtt ebédelnünk, de legalább van társaságom, akihez bármikor hozzászólhatok.

3. Új állatok jelentek meg a környékünkön.

Lassan két éve lakunk itt, de a napokban láttam először gólyákat körözni fölöttünk, de pár napja egy hatalmas vadnyúl is elszaladt mellettem, és madarat is sokkal többet látok. A környékünkön elég sok építkezés folyik, de állítólag néhány éve még gyakori vendégek voltak az őzek is a faluban, remélem hamarosan találkozok eggyel. Nem csodálkoznék rajta.

4. Sokat játszunk a gyerekkel.

Persze eddig is sokat voltunk együtt a kislánnyal, de most még több időt „kell” vele töltenünk, ráadásul a hétvégéken sem jönnek a nagyszülők, mint felmentősereg. Szerencsénk van azzal is, hogy most már olyan korban van a kislány, akivel egyre jobb, és a felnőttek számára is élvezetes játékot lehet játszani. Arról nem is beszélve, hogy itt van a jó idő, és a kertben még inkább le tudja magát kötni a gyerek, míg nekünk is jut némi pihenő.

5. Sok új online ismerősöm lett.

Az embereknek talán soha nem volt ennyire szükségük egymás társaságára, mint mostanában, hiszen gyakorlatilag a korábbi ismerős és rokoni körük eltűnt a mindennapokból. Sok online csoportot láttam létrejönni, de azt tapasztalom, hogy a korábbi csapatokban is nyitottabbak, segítőkészebbek lettek az emberek egymás felé.

6. Régi rokonok, ezer éve nem látott haverok kerestek meg.

Óriási meglepetésként ért, amikor a semmiből rámírt messenger-en egy-két olyan rokon, vagy régi cimbora, akikkel évek, évtizedek óta megszakadt a kapcsolatom. És bár alapvetően úgy vagyok vele, hogy ha két ember elveszíti egymást szem elől, akkor annak oka van, most mégis nagy örömmel levelezek velük, és jókat nosztalgiázunk, vagy éppen osztunk meg egymással olyan dolgokat, amiket két hónapja eszembe sem jutott volna.

7. Majd mindennap tornázok.

A gyakori edzés eddig is a része volt a mindennapjaimnak, de most egy héten legalább hat napot tornázok. Egyrészt nagyon jó stressz-levezetőnek, másrészt napi egy-másfél óra „én-időre” szükségem van. Hát, már amikor Apának sikerül lekötnie a gyereket, és nem úgy kell mozognom, hogy arra is ügyelek, hogy ne üssem, rúgjam meg a kislányt. Ami még szerencse, hogy tavasz van, és így ennyi torna mellett nem kell aggódnom a nyári bikini-alakom miatt.

8. Online suliba járok.

Nagyon régóta tervben volt, hogy új irányba állítom az életemet, de ahhoz már túl idősnek éreztem magamat, hogy napi szinten visszaüljek az iskolapadba, vagy hogy hónapokon keresztül minden hétvégémet távol töltsem a családomtól. Aztán pont március elején találtam egy sulit, ami 80 %-ban online hirdette a képzését, így belevágtam a tanulásba. A suli viszont gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, átálltak 100 % online tanításra, aminek én őszintén örülök.

9. Sok mindent átértékeltem.

Szeretek fejlődni, és úgy érzem, ez most egy olyan helyzet, ami helyez rám akkora nyomást, hogy valóban jussak is egyről a kettőre. Tudjátok, ha nem megy magunktól, majd az élet rákényszerít. Újra, és tényleg értékelem, ha nevetek egy jót, ha süt a nap, ha a lányommal nem üvöltök egy teljes napig, vagy ha csak eszek egy jót. Hálás vagyok azért, hogy egészségesek vagyunk, azért, ahol és ahogyan élünk. Vannak terveim a jövőre vonatkozóan, de rájöttem, hogy nekem is rugalmasabbnak kell lennem, mert ahogy az élet most bebizonyította, a terveinket egy pillanat alatt áthúzhatja akármi.

Ti hogy látjátok ezt az egész helyzetet? Láttok benne bármi pozitívat? Írjátok meg kommentben! 🙂

Azanyja

 

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂