Ez a hét már a kijárási korlátozás jegyében telt el, amit az emberek jó része eddig is önként vállalt. Időközben viszont megérkezett a tavasz, így hétvégén már állítólag szinte tömve voltak a budapesti parkok és az ismert kirándulóhelyek.

Újabb hétnek vágtunk neki, immáron a kijárási korlátozás jegyében. Nagyon ritkán tesszük ki a lábunkat a faluból, de hétfőn megtettem, és megmondom őszintén, én annyira nem érzékeltem azt, hogy sokkal kevesebben lennének az utakon. Az tény, hogy az általában 35 perces utat most 25 perc alatt tettem meg, mégis sok autót láttam mindenfele. Amit végképp nem tudtam hova tenni, az az volt, hogy elmentem egy IKEA mellett, ami ugye bezárt már a hétvégén, de a parkolója félig volt kocsikkal.

Szerencsére egyre több helyen lehet azt olvasni, hogy Európában belassult a vírus terjedése, így a pozitív hangvételű cikkek száma is megnőtt. Azt kell, hogy mondjam, hogy ideje volt ennek, bár már tudatosan fele annyit nyomkodom a telefonomat, és bújom a híreket én magam is, egyszerűen besokalltam a folyamatosan áradó fenyegetettség érzéstől és a „végeazismertvilágnak” jellegű, hatásvadász írásokból.

Szerintem más emberek is lenyugodtak, mostanában nem találkoztam gyűlölködő hangvételű, másokra sarat dobáló kommentekkel, talán többen is rájöttek, hogy az élet megy tovább, ha egy kicsit más sodrásban is. Aztán csak remélni tudom, hogy nem vihar előtti csend van.

Viszont az egyre inkább aggaszt, hogy milyen irányt vettek itthon a politikai események. Hétfőn megszavazták, hogy a kormány határozatlan időre felhatalmazást kapjon arra, hogy rendeletileg irányítsa az országot. Persze állítólag csak és kizárólag a vírus okozta veszélyhelyzet enyhítése miatt, és az azzal összefüggő dolgokban fognak ezzel a jogukkal élni a kormánypártiak, és csakis addig, amíg a veszélyhelyzet fennáll…. Hagyjuk, nem akarok még politizálni is, van elég bajunk.

Kedden viszont örömködtünk, és bepótoltuk a szülinapomat. 13-án van az igazi napja, de az egy iszonyatosan rossz pénteki nap volt, így már akkor áttettem az ünneplést 31-re. És milyen jól tettem. Ha a világ kifordulhat magából 1-2 hét leforgása alatt, akkor én is tarthatom más napon a szülinapomat. Apa sütött nekem brownie-t és egy üveg pezsgő mellett bizakodtunk, hogy más rokonok szülinapját már együtt ünnepelhetjük majd meg.

Szerdán viszont nem volt jó napunk. Mivel én itthon vagyok lassan három éve, rajtam nem nagyon hagyott további nyomokat az ingerszegény életmód, viszont Apát elkezdte megviselni. Egyrészt nagyon sokat kell dolgoznia, sokszor még éjszaka is a laptopját bújja, másrészt nincs ő ahhoz hozzászokva, hogy ennyit itthon legyen. Ráadásul ezen a héten hűvös is volt, így nem akaródzott neki a kertben sertepertélnie, így rajtam vezette le a feszkót. Eddig is nagyjából külön helyiségekben töltöttük a napközbeni időnk nagy részét, de megmondtam neki, hogy ha bejön a jó idő, egyszer az egyikünk lesz kint, aztán a másikunk, különben egymás agyára fogunk menni. Nagyon örülök neki, hogy a kislány már ennyire nagy, és lehet vele játszani, és olvasni neki, rajta szerencsére csak minimálisan látom azt, hogy megviseli a helyzet. El lett neki magyarázva, hogy miért nem jöhetünk-mehetünk amikor a kedvünk tartja, hogy miért nem mehetünk a Mamához, szerencsére okos kislány, és a lényeget megfogta.

Csütörtökön Apa úgy döntött, hogy kiszabadul egy kicsit itthonról, elintézte pár dolgát, meg beszaladt a céghez is dolgozni egy kicsit bentről. Így nekem is nyugodtabb napom volt.

Pénteken elmentem nagybevásárolni. Tök frusztráló volt. Alapjáraton úgy érzem, hogy nem félek attól, hogy elkapom a betegséget. Mégsem éreztem magamat jól az emberek között. Az emberek felén maszk volt, jópár emberen kesztyű is. Gyümölcsöt gyakorlatilag nem tudtam venni, annyira le volt rabolva minden.

Photo by John Cameron on Unsplash

És tényleg, egyszerűen már annyira bemászott a tudatalattimba az, hogy kerülni kell az embereket, hogy siettem a vásárlással, hogy mielőbb kint lehessek az utcán.

Olvastam egy nagyon jó írást azzal kapcsolatban, hogy milyen két út áll előttünk. Lemodellezték, hogy ha még jobban szigorítanak a mostani intézkedéseken és az emberek közötti találkozások számát a felére csökkentik, akkor jövő márciusban! fog tetőzni a vírus. Levezették, hogy ennek milyen borzasztó gazdasági, pszichés és egyéb követkeményei lennének. Pozitívumként említették, hogy ebben az esetben nem terhelődne túl az egészségügyi rendszer, kevesebb halott lenne, hiszen mindenkit el tudnának látni. A másik lehetséges forgatókönyv szerint pedig, ha maradnak a jelenleg érvényben lévő korlátozások, esetleg még egy kicsit könnyítenének is azokon, akkor a vírus szabadabban, így gyorsabban terjedne. Ekkor várhatóan nyáron tetőzne a vírus, többen halnának meg, lehetséges, hogy összeomlana az eü. rendszer, de utána viszonylag gyorsan helyreállnának a dolgok és a társadalom nagyobb részének kevésbé fájna. Gyakorlatilag a svédek, szinte egyedüliként azt a módszert választották, hogy minimális intézkedéseket hoztak, és mondhatni szabadon engedték a vírust. Idővel meglátjuk, hogy melyik hozzáállás milyen következményekkel jár majd.

Időközben egyre több helyről hallom azt a saját ismeretségi körömből, hogy mennyire nem sietnek a háziorvosok tesztekre küldeni az embert. Van egy barátom, aki a munkájából fakadóan napi szinten érintkezett emberekkel, és bő egy hete gyakorlatilag minden nap új és újabb jellemző tünet jelentkezett nála. Kétszer is beszélt a háziorvosával, aki látatlanban kijelentette, hogy nincs szükség a tesztre. Ezt nagyon szomorúnak találom. Olyat is hallottam, hogy 39 °C-os lázzal kűzdő gyerekekre nem nézett rá a gyerekorvos, mondván, hogy majd a szülők szóljanak vissza, ha már nem iszik a gyerek! Más azt mesélte, hogy a nagymamáját, aki rákos beteg, hazaküldték a kórházból, hogy kell a hely a koronavírusos betegeknek, így most nekik kell ápolniuk a nagyit.

Szóval érdekes, döbbenetes, és aggasztó dolgokat hallok.

Pár nap és itt a húsvét. Az első nagyobb családi ünnepünk, mióta ez a koronavírus a mindennapjaink része lett. Szerdán fogják bejelenteni, hogy könnyítenek, fenntartják, vagy még tovább szigorítanak a most hatályban lévő intézkedéseken. Kíváncsi leszek.

Folyt. köv. itt.

Forrás: https://hvg.hu/itthon/20200403_orban_kijaras_koronavirus

Azanyja

 

Még több tartalomért lájkolj a facebookon. 🙂